Mitől bio a Bio ?

A minőségi élelmiszerek titka az összetevőkben rejlik. A biotermékek nem boszorkánykonyhában készülnek, a receptúra egyszerű. Nem kell más, csupán napsütés, esővíz, jó levegő, némi madárdal, mélybarna föld, méhecskék, értékes humusz, jó néhány gondos kéz és vigyázó szemek. Az eredmény? Gazdag tápanyag-tartalom és mesterséges anyagoktól mentes, zamatos ízű élelmiszerek.
A bio-gazdálkodók a hagyományos, évszázadokon kereszül alkalmazott mezőgazdasági kultúra nyomdokain járva környezetvédő módszereket alkalmaznak és nem használnak az emberre és a környezetre veszélyes technológiákat és anyagokat. A növények kártevőkkel szembeni védelmét természetes eredetű anyagokkal, esetenként egy másfajta növény vagy rovar nyújtotta védelemmel, meghatározott talajgazdálkodási módszerekkel oldják meg.

A föld tápanyag-utánpótlását állati vagy növényi eredetű trágyával segítik elő, tilos a műtrágyázás. Sőt, nehogy tilos, de csak akkor tekinthető a termőföld és a gyümölcsös vagy veteményes bio gazdálkodásra alkalmasnak, ha a gazdálodás megkezdése előtti 3 évben nem alkalmaztak semmiféle tiltott gyomirtót, rovarölőt, szaporítóanyagot és egyéb toxikus anyagokat.

A normál gazdálkodásban megengedett 450 rovarirtó szer közül mindössze 7 használható időszakosan a biotermelésben. Ezek gyorsan és maradéktalanul lebomlanak, míg számos, nem organikus gyümölcsön és zöldségen kimutathatók a felhasznált anyagok maradványai.

Természetesen az organikusan gondozott ültetvény termésátlaga kisebb, azonban élelmiszer-biztonság, a tápanyagtartalom és a tápérték tekintetében is jobb, mint a nem organikus.
Az ökotermékek másik előnye, hogy míg a hagyományosan feldolgozott termékek esetében több mint 500, az ökogazdaságokban viszont csupán 30 adalékanyag engedélyezett.
Honnan tudjuk, hogy tényleg bio, és nem csak azt mondják vagy ráírják?

Az Európai Unió 1992-től törvényben szabályozza, mi minősülhet bioélelmiszernek. Ezt a jogszabályt hazánk 2000-ben vette át. Vagyis közel 10 éve ökológiai (biológiai, bio, öko, organikus) jelöléssel csak azon mezőgazdasági termékek és élelmiszerek és takarmányok forgalmazhatók, amelyeket a jogszabályi előírások betartásával és elismert ellenőrző szervezet ellenőrzése mellett termeltek, dolgoztak fel, illetve importáltak.

Magyarországon két, a Vidékfejlesztési Minisztérium által felügyelt, akkreditált ellenőrző szervezet van, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (Hu-Öko 01), és az Ökogarancia Hungária Kft. (Hu-Öko 02).

Csomagolt élelmiszereknél a gyártó a címkén köteles feltüntetni, hogy ellenőrzött termékről van szó. Ha ez nem lehetséges, például zöldségeknél és gyümölcsöknél, a termelőtől lehet elkérni a Minősítő Tanúsítványt, amely bizonyítja, hogy érvényes engedéllyel rendelkezik a tételesen felsorolt biotermékek előállítására, termesztésére vagy forgalmazására.
Az ökotermék csomagolásán, termékkísérő bizonylatain szerepelnie kell a következőknek: Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termék, ellenőrizte: a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. (HU-ÖKO-01) vagy a Hungária Ökogarancia Kft. (HU-ÖKO-2).
Mindkét minősítő cég szigorúan ellenőrzi a termelők és forgalmazók előállítási folyamatait, melynek keretében a termelőknél évente kétszer előre bejelentett időpontban ellenőrzést tartanak, melyre szúrópróbaszerűen is sor kerülhet. Speciális műszerek segítségével talaj-, levél-, és gyümölcsmintából ill. késztermék elemzéséből kimutatható, hogy valóban megfelel a bio termesztés / termelés feltételeinek, ellenkező esetben a termesztést / gyártást „bio” minőség alatt felfüggesztettethetik.
De miért is jobb a bio, mint a nem bio?

A biotermékek minőségét számos kutatóintézet vizsgálta az utóbbi évtizedekben világszerte. Kutatási módszereik a hagyományos analitikai módszerektől a mai tudomány által csak vonakodva elfogadott módszerekig terjednek. A kutatások túlnyomó többsége hosszútávú vizsgálatból állt, igen nagyszámú anyagot vizsgálva mind a bio, mind a hagyományos termékeknél.

A megállapítások mindig hasonlók voltak: a nem bio élelmiszerek egy jelentős részében (jobb esetben az egészségügyi határárték alatt), kimutathatók gombaölőszer és rovarölőszer maradványok. Az ellenőrzött bio élelmiszereknél nem, hiszen biogazdálkodás esetén nem is használható a vegyszerek túlnyomó többsége, csak a gyorsan lebomló, egészségre nem káros anyagok.

Persze az egészségügyi határárték fogalma is felvet egy újabb kérdést: ki állapítja meg és hogyan? A különböző demográfiai szegmensekre ugyanaz a határárték vonatkozik? És vajon azt vizsgálták, hogy milyen hatása van annak, ha egy nap az egészségügyi határárték alatti gombaölőszert tartalmazó almából eszünk egy nagyobb adagot, és ebédre boldogan teletönjük a hasunkat egy szintén egészségügyi határérték alatti rovarölőszer-maradványt tartalmazó rakott krumplival? Nem is beszélve a vegyszerek és az egyébként egészségre nem ártalmasnak kikiáltott rengeteg adalékanyagról, a tartósítószerekről, szinezékekről és ízfokozókról - azok vajon milyen kölcsönhatásba lépnek a vegyszermaradványokkal?

A biotermékeknek a vegyszermaradvány-mentességen túl van még egy jelentős pozitívuma: jóval többet tudnak nyújtani ízükben, beltartalmi értékeikben, tárolhatóságukban és még jó néhány egyéb vonatkozásukban.

A bio termelési módnál a talaj ásványi sókban, nyomelemekben gazdagabb, egészében egészségesebb, amely a növények beltartalmi értékeire is komoly hatással van. Analitikai vizsgálatok szerint a növények nem csak növényvédőszer maradványokban, nehézfémekben és nitrátban szegényebbek, hanem az életfontosságú anyagokból is lényegesen többet tartalmaznak, mint a hagyományos termelésből származó zöldség- és gyümölcsfélék.